Projects

A Bandita és Burt Reynolds...Gyermekkorom kedvenc mozihősei.

Sokszor ábrándoztam arról, hogy egyszer majd én is így száguldozok Amerika végtelen országútjain egy 77-es Trans Am volánja mögött.

A megvalósult álom 1995-ből. Megvettem a hőn áhított Madarat, igaz, darabokban volt, úgyhogy egy Haynes szerelési útmutatóból kellett összeraknom, mert akkoriban ilyen autók az országban még nem voltak. Igaz, most sincs sok... :)

Négy évvel később,1999-ben, amikor forgalomba akartam helyezni, beleakadtam a bürokrácia pókhálójába, és kiderült, hogy az ENSZ EGB zajkibocsátási és emissziós szabvány változása miatt már nem lehetett. Ekkor jött a mentőötlet, hogy kellene egy donorautót szerezni a projekthez, és meg is találtam a megfelelőt. Az új Madár ráadásul egy ritka, 1981-es Turbo Trans Am volt, ami annyira megtetszett, hogy végül ő maradt és a régi járgánynak kellett mennie. Persze miután felhasználtuk néhány jó állapotban lévő alkatrészét, például a komplett fekete plüss belsőterét vagy a homlokmaszkot.

Az új gazdája piros rally-csíkokkal díszítette és kicserélte a felniket is. Utána évekig a gumifüstölés sztárja volt Komáromban.

...folytatván a történetet...Szintén régi gyerekkori vágyam volt, hogy egyszer oldalkipufogós autóm legyen, és a lehúzott ablakoknál a fülem mellett hallhassam a V8-as motor dübörgését. Íme, ez volt az első verzió, amit saját kezűleg rozsdamentes csövekből gyártottunk.

Amikor még azt hittük, hogy a brazil krómfelnire felfeszegetett Mickey Thomson gumi, ami 10 centire kilóg az autó karosszériájából, nagyon menő dolog... :)

Végre összeállt a technika, a kép 2000 környékén készült a Komáromi Amerikai Autós Fesztiválon.

Amikor ezt a képet először megláttam, azonnal tudtam, hogy nekem ilyen kell. Össze se merem számolni, hogy hány munkaórát töltöttünk el azzal, hogy a rozsdamentes patentíveket összeforgassuk a megfelelő fonat eléréséhez... Kicsit bonyolította a dolgokat, hogy a végleges összehegesztés előtt a kipufogófonat darabjait külön fel kellett polírozni, mert összeszerelés után már nem lehetett hozzáférni minden részükhöz.

Unalmas téli estéken is elfoglaltam magamat: modellfestékkel és milliméteres ecsettel átfestettem az emblémát.

És íme az elkészült mestermű! Kár, hogy a hangját a képek nem adják át :)

Engem is megcsapott a modern idők szele, és követve az őshazában megjelent divatirányzatot, miszerint oldtimer sportkocsikat modern technikával szerelnek fel, beszereztem négy darab BBS alufelnit. Szerencsére a körosztás a Madáron pont megegyezik a BMW-vel.

Csináltunk néhány nyomtávszélesítőt, hogy az új felnik egészen a sárvédőperemig érjenek. A felnik megkaptáka peremükön a Pontiac by BBS mintát. Mert az ördög a részletekben rejlik.

Szerettünk volna tisztelegni az autó versenysport nagyjai előtt, ezért a felnikupakokat úgy gyártottuk le, mintha versenyautók központi anyáját mintáznák.

2007-ben az ACCH Kincsem Parkban rendezett találkozóján debütáltak a BBS felnik. Nem mellesleg itt láttam meg először a 66-os Low Rider Impalát, ahogy a felvonuláson egymás mellett gurultunk. Szerelem volt első látásra. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer majd az én garázsomban fog állni, de ez egy másik történet... :)

A szakavatott szemeknek gyanús lehet, hogy ez a front maszk bizony egy korábbi évjáratról való. Tényleg így van, mert ez jobban néz ki. Szerintünk. A gyárból 4.9-es turbó motorral jött ki a Gép, aztán egy 403-as (6.6 litre) Olds blokk dolgozott benne.

Itt a kissé megkopott gyári Madár látható, ami még az eredeti fólia. Érdekesség, hogy azóta is próbáltam a neten találni ilyen motorháztető-díszt, de valószínűleg valamilyen ritka, limitált kiadással lehet dolgunk, mert sehol sem volt Turbo TransAm feketében, ezüst színű madárral és ezüst belsővel.

Úgy döntöttem a fényezéskor, hogy nem szórakozok a matricázással, hanem megkerestem Báthory Andris airbrush-os barátomat, aki elkészítette a megfelelő maszkolást, és két réteg lakk közé belefújta a Madarat grafit-és ezüstmetál színekben. Ha közelebbről megnézitek, a madár tollain belül grafitszürke betétek vannak és ezeket külön ki kellett maszkolni és megfesteni.

Azt hiszem, a végeredményért megérte fáradozni. A 2007-es Rod and Custom kiállításon a látogatók mellett Katának is nagyon tetszett az autó.

Rod and Custom fotózás - a Csepel művek kiváló hátteret adott.

Egy idő után már a 18"-os felnik is kicsiknek bizonyultak, így feljebb léptünk. Jöttek a 20"-osak.

A 403-as motor az évek során kapta a noszogatást rendesen, nem csoda hát, hogy lassan megfáradt. Felújítás helyett motorcsere mellett döntöttünk. A "bigger is better" elvhez hűen tartva magunkat egy 462-es BigBlock került beültetésre.

A régi motor felkészült rá, hogy a Krazy Kutters épülő Hot Rodjának legyen az új szíve. Mindeközben megalkottuk az első V8-as furikot.

Ahhoz, hogy a megnövekedett teljesítménnyel meg is tudjunk állni, szükség volt nagyobb fékekre, amit kedvenc esztergályosunk, Szőke Karcsi bácsi varázsolt össze a Porsche GT3 levetett 14"-os féktárcsáiból és a 600-as bálna Merci négydugattyús féknyergeiből.

A hátsó futóműből száműztük a középkor szekereit idéző laprugókat és egy négy lengőkaros állítható futómű került a helyükre, keresztpanharddal és spirálrugókkal.

Ha már ennyire munkába lendültünk, hátra is felszereltük a már említett Porsche GT3-ból származó féktárcsákat és a Merci féknyergeket.

Azért, hogy legyen valami szép színes a motor belsejében is, beszereltünk egy pár fullgörgős alu-himbát a Summit Racing kínálatából, azért, hogy soha többet ne lássuk őket. :)

Megjött a karácsonyi ajándék: új Edelbrock hengerfejek, hengerfejcsavarok és a tömítés.

Köszönöm a szép ajándékot, Uncle Edelbrock ;)

Az új aluhengerfej az Edelbrock Performer RPM sorozatából került ki, 72 cc-s égéstérrel. Ezzel teljessé válik a Pontiac 462 cui-s motorján az Edelbrock Power csomag, ami magában foglalja a Performer RPM szívóteknőt, a Proform 750 dupla úszóházas karburátort, a CompCams 272°- os vezérműtengelyt, Chrome Molibden lökőrudakat, CNC- mart full görgős aluminium himbákat, SpeedPro kovácsolt dugattyúkat, nagyteljesítményű olaj-és vízpumpát, Mr. Gasket elektromos tápszivattyút.

Számításaink szerint a 7.6-os motor ezzel az összeállítással 1:11.3-as sűrítésű arányt fog produkálni, amivel a teljesítmény 510-540 LE közötti értéket fog elérni.

Azért, hogy az erőművet táplálni tudjuk, beépítettünk egy Mr Gasket elektromos benzinszivattyút.

Ahhoz, hogy a motor bírja a megnövekedett teljesítményt, megvettük a világ legdrágább hengerfejtömítését :D

Sealed Power kovácsolt dugattyúk.

Ami maradt: a jól bevált régi darab, a Proform 750-es dupla úszóházas, dupla gyorsító pumpás, full mechanikus karburátor, persze szívatótorony nélkül - a vicc kedvéért :)

Végre összeillesztettük az Edelbrock Performer RPM aluhengerfejet jóbarátjával, az Edelbrock Performer RPM szívóteknővel.

A két Madár 2005-ben, még a PIMPelés előtt...

...és négy évvel később, mindketten új fényezéssel pompáznak. Felkerültek az új kerekek, és a menetteljesítményhez illő nagyobb fékek is.

Összeállt a nagy mű :)

A figyelmes szemlélők észrevehetik, hogy megújult a felnik színe, matt grafitmetál fényezést kaptak. A mattított stalust a karosszérián is továbbvisszük, a sárvédők spoilerei is ilyen fényt fognak kapni.

A Trans Am karosszériák típushibája a dupla hátsó sárvédőlemez, ami között megáll a sár és nedvesség, ezért rozsdásodásra hajlamos.

Fényezés előtt a karosszéria is javításokra szorult: A hátsó sárvédőre új lemez került.

A 2001-es fényezés óta eltelt 12 év és a sok fesztiválozás és bulizás nyoma már meglátszott rajta, úgyhogy itt volt az ideje egy tisztasági festésnek.

A fényezőknél.

Eljött az a pillanat, amikor a megnövekedett motorteljesítménnyel a TH400-as automata váltó már nem boldogult, és a lassú váltási karakterisztikával sem tudtam megbarátkozni. Szerencsére Sátor barátom garázsában pont heverészett egy használaton kívüli Borg Warner T56 manuális váltó, ami többek között a Dodge Viperben és az Aston Martin Vanquish-ben teljesít szolgálatot.

Az utastérből így mutat :) Immáron már hat sebességet tudunk kapcsolgatni, ám a váltó beszerelése nem volt túl egyszerű, mert a váltóharangot át kellett alakítani ahhoz, hogy rácsússzon a Pontiac motorblokkra és a kuplungpedál/kuplungfőhenger kombót is meg kellett oldani valahogy.

2013-as műhely életkép. Madárral.

A Rozsdakupac Magazinban is bemutatták az autót, itt látható néhány kép a sorozatból.

Madár "madártávlatból".

Madárfenék.

Köszönjük a profi fotókat Bíró Iminek!

A 81-es Turbo Trans Amnek volt a legdögösebb motorházteteje a Second Generation Firebird-ök között, amiért a mai napig ölni tudnának a fanatikusok. A Turbo Motor idejében az utastérben lévő kapcsolóval lehetett állítani a turbónyomást egy lefújószelep segítségével és kívülről a motorháztetőn lévő kontroll-lámpákkal lehetett figyelni.

A beltér szerencsére jó állapotban volt, de hogy feldobjuk a gyári, kicsit műanyag-szagú állapotot, szinte minden elem bőrözésre került, a teljesség igénye nélkül: műszerfal, könyöklő, ajtópanelek, behúzó, A és B oszlop burkolatok, stb.

Íme a bőrkárpit csodaszép, aprólékos, kézimunkát igénylő, keresztöltéses varrása.

Ezúton is köszönjük a képeket és a megjelenést!

És egy mániákus autórajzolót is megihletett a gép, köszünjük a rajzot Abuczki Zsoltnak!

2013-ban ezzel az autóval mentünk a Balaton Classicra.

...a főszereplő a Trans Am.

Dr. Tordai István a műsorvezető és Ádiék pózolnak büszkén a verda mellett.

Ismét Balaton Classic...

...izgalmas verseny, szép idő, kánikula....

...óriási buli volt és imádták a kocsinkat is.

Azóta forgattak is vele, méghozzá a SpeeZone stábja, Vályi Pistával...

2018. májusában a Bárdi Autotech Future kiállításon is vendégszerepelt.

2018. májusában a Bárdi Autotech Future kiállításon is vendégszerepelt.