Trans Am történelem

Az ügyfelek autói mellett idõt szakítunk saját autóinkra is. Amellett, hogy szeretjük az autós rendezvényeken megmutatni munkáinkat, a megbízatásokból elkészült vasakat, hagyunk egy kis rivaldafényt sajátjainknak is. Ebben a kis szösszenetben leírom, hogy pontosan mi is ihlette meg EK Ádi Pontiac Firebird Trans Am csodájának építését. 

A kulcsszó a Rolex Monterey Motorsport Reunion. Ez egy kaliforniai rendezvény, ahol temérdek nevezetes versenyautót láthatnak a látogatók. 1974 óta minden évben egy augusztusi hétvégén szervezik meg; érdekesség, hogy az elsõ alkalom egy egyszerû kis baráti összeröffenésnek, erõpróbának indult Steve Earle révén. A résztvevõi gárda eleinte kizárólag amatõrökbõl állt össze, de számos - ma már híres - sofõr, autóversenyzõ nõtte ki magát innen. 

Hogy manapság milyen autókkal találhatod itt szemben magad? Háború elõtti Grand Prix autóktól összkerekes turbós Audikon át SCCA Trans Am-ekig minden megfordul a rendezvényen. Tavaly több mint 40 "Pony Car" állt a rajthoz, elég csak elképzelni a hangjukat, és szerintem mindenki legszívesebben azonnal odateleportálna. Az izomautók fõ korszaka 1968-1972-ig tartott, és a Trans Am versenyzõk akkoriban harcolták ki a helyet az észak-amerikai szerepléseikkel, versenyköreikkel a szívünkben. A másik dolog, amiért szeretjük, hogy a 60-as években talán õk voltak azok, akik lerombolták az amerikai autókról alkotott sztereotípiákat, miszerint: "hatalmas, böhöm autók, amikkel nem fordulnál be egy kis sarokba, ha az életed múlna rajta". :)

A Trans Amek elsõ néhány évében a lépcsõshátú Mustang volt az egyik legnépszerûbb, de Shelby hamar megalkotta a coupe-kat konkrét Trans Am-verzióban, az ezeken a versenyeken való felhasználására, majd 67-ben a Chevy bemutatta a Camarot, ami beállt a Pony Car közegebe, és hamarosan a másik legnépszerûbb autóvá vált a Trans Am versenyzõk között. A Pony Car piac kirobbanó sikerét és a Trans Am széria növekvõ befolyását látva , az autópiac rájött, hogy érdemes gyártani ezen a vonalon járgányokat. Rajtuk kívül a T/A Challenger vagy az AAR Barracuda máig keresettek és népszerûek a gyûjtõk és rajongók körében, és tulajdonképpen õk alkották a lényegét a  Trans Am versenyeknek.

De térjünk vissza a versenyre. Egy szerencsés résztvevõ így írta le a hangulatát: " Nehéz elmagyarázni. Amikor az összes autó - közel -ugyanolyan V8 motorral, hátsókerék meghajtással, hasonló méretekkel és súllyal rendelkezik, de azonnal észreveszed a különbségeket, amint elindulnak a futamon. Ahogy nézed õket, látod, hogy másképpen viselkednek egy-egy kanyarban, hallod a különbséget a kis blokkos Ford motor és az AMC motor harsogása között. Ezek azok a személyiségjegyek, amik megkülönböztetik õket a mai, modern versenyautóktól."

A Trans Am széria aranykora rövid életû volt. 1971-ben a legtöbb OEM támogatás befejezõdött és a nagy teljesítményû Pony Cars csapat is eltûnik a piac porondjáról. A Trans Am név különbözõ formákban a következõ évtizedekben is megjelent még, de már nem volt meg bennük ugyanaz a varázslat és izgalom, ami 1966 és 1972 között megvolt. 

Ádi pontosan ezt akarja belecsempészni 2014-ben Pontiac Firebird-jébe. Megpróbálja ezzel az autóval feleleveníteni a versenyek hangulatát, szeretne tisztelegni ez elõtt a történelmi jelentõségû széria elõtt és szeretné ezt az életérzést kicsit elterjeszteni hazánkban. Az építés történetérõl itt olvashattok: 

http://krazykutters.net/autok/pontiac_t_a_series.2488.html

Forrás: http://www.speedhunters.com/2013/08/working-class-heroes-why-i-love-trans-am/

Zagyi Anikó

GALÉRIA