|
Plymouth


‘73
Roadrunner|
![]() |
V8 | ![]() |
Coupe | ![]() |
auto |
Ennek az autónak a története is különleges, mi más is lehetne, hisz rólunk van szó! :)
Úgy indult a sztori, hogy megkeresett minket egy kedves ügyfél, hogy kinézett valahol Európában egy 1973 Plymouth Roadrunner-t a mobile.de-en és beleszeretett. Megkért, hogy segítsünk neki a vásárlásban, mert nem áll vele szóba az eladó és vizsgáljuk meg az autót, hogy érdemes vétel-e és ha igen, akkor már segítsünk a hazahozatalban is.
Hivatalos, céges levélben megkerestük az eladót, hogy szeretnénk megvásárolni az autót. Hosszas egyeztetések, állapotleírás, sok levélváltás és sok-sok fénykép után úgy döntött az ügyfelünk, hogy kell neki ez az autó!
Egy ilyen autónak nem is annyira egyszerű a hazaszállítása, hiszen a súlya több, mint az átlag európai autóké, így nem lehet gazdaságos 3,5t alatti trailerrel hazahozni. Számoltunk, osztottunk, szoroztunk....és itt következik a kis "fricska", mivel az autó Tallinnban, Észtországban volt meghirdetve, majd 2000km-re Budapesttől. Egy ilyen úton drága az útdíj, drága az üzemanyag, drága a szállás, stb....
Hát, gondoltunk egy nagyot, hogy majd mi lábon hozzuk haza a kocsit! ;)
Ádi és Balázs felkerekedett, bepakoltak rengeteg szerszámot, alkatrészt, néhány váltás ruhát, némi elemózsiát és megindultak....

Ádi és Balázs felkerekedett, bepakoltak rengeteg szerszámot, alkatrészt, néhány váltás ruhát, némi elemózsiát és megindultak....

Egy húzós péntek délutáni forgatás után, este 9-kor indultak neki az útnak és másnap este már a Lett tengerparti naplementében pihentek meg.

Majd szombaton, késő éjjel megérkeztek Tallinn-ba, de erről már nem készült fotó, olyan hulla fáradtak voltak addigra!
Vasárnap reggel viszont kellemes napsütés és a város lenyűgöző látványa fogadta őket.

Mivel még sosem voltak a fiúk arrafelé, egy kiadós városnézéssel kezdtek....
Az autó eladójával csak vasárnap délutánra volt megbeszélve a találkozó.

Az autót vasárnap délután tüzetesen átvizsgálták a fiúk. Végigtapogatták a karosszériát, felhajtották a szőnyegeket, átnézték az autó alját, meghallgatták a motorját, ellenőrizték az olajakat, kipróbálták...szóval átfogó vizsgálat alá vetették az autót, hogy az ügyfelünket biztosítani tudjuk a jó vételről!
Nem kevés volt a tét, mert alkura is sor került és bizony elég keményen tartotta magát az eladó - később kiderült, hogy tapasztalt vén róka, a tallinni Hyundai kereskedés értékesítési vezetője. Az alkuban persze Ádi sem maradt alul, így a végén csak sikerült lejjebb menni az árral!
A sikeres vásárlás pillanata, itt láható a kedvenc "kézfogós" képünk!

A nagy alku után, másnap már csak az ügyfelünk nevére kellett regisztrálni az autót, hogy meglegyen az érvényes EU papírja, meg persze tankolni is kellett a hosszú előtt.
A regisztrálás folyamata nagyon jól működik Észtországban. Első lépésként egy típusengedélyt kellett megkérni, amit az eladóval már korábban leegyeztettünk és megvolt, mire kiértek Ádiék. A típusengedély kiadásának feltétele a megfelelő műszaki állapot, így észt műszaki vizsgára vitték az autót. Utána, az okmányirodai ügyintézés percek alatt lezajlott és már kézben is volt az autó EU-s forgalmija. A külföldi adás-vételi szerződéssel kiváltottak egy ideiglenes rendszámot és kötöttek az autóra biztosítást is.
Az autó meglehetősen jó műszaki állapotban volt, úgy ítélték meg a srácok, hogy belevágnak a hosszú visszaútba! Egy '73-mas Roadrunner-rel átszelik fél Európát!

Első útja hazai vízeken pedig Komáromba vezetett a N.A.A.F-ra, ahol megmutatta magát a nagyközönségnek.

...a srácok el is kezdtek foglalkozni az autó bontásával...leszerelték a hátsó lökhárítót, alatta természetesen sok-sok rozsdát találtak...

...a beltérből az összes kárpitot kiszedték, alatta látható, hogy itt-ott már lyukat mart a rozsda a taposó lemezekbe is.

A sárvédőelemeken nagy felületen le kellett csiszolni a régi fényezést, majd kiegyengetni a felületet.

...a jobb hátsó sárvédőről is lekerült a régi festékréteg és látható, hogy korábban is javították már az autót.

A bal hátsó sárvédőn kiábrándítóan sok rozsda volt, tehát a srácok addig vágták, amíg a rozsda tartott....

...egy nagy friss lemezzel fogjuk pótolni a kivágott felületet, felhegesztjük és egyengetjük majd a hegesztési pontokat.

Megérkezett a jobb hátsó sárvédő ív, amelyet lakatos kollégáink szépen beépítenek majd a karosszériába.

A beltérben a friss lemezek sem maradnak kezeletlenül, alapozó szürke festékkel fújtuk le az egész felületet.

A bölcsőről letisztítottuk a szennyeződéseket, zsírtalanították, majd kétkomponensű fekete festékréteg került rá.

Az autót emelőre helyeztük és az alvázat teljesen megtisztítottuk, csiszoltuk, előkészítve az alvázvédelemre. Az üregvédelem után következett az alapozó szürke festés.

A tankról lecsiszoltuk a rozsdát, kémiai rozsdakátalaktóval kezeltük, majd alapozó szürke festékkel festettük le.

A tulaj az alábbi alkatrészeket hozta még az autóhoz: gumikéderek, gömbfejek és gömbfej gumiharangok.